Wéber Anikó: El fogsz tűnni

Wéber Anikó nevét Az osztály vesztese című könyv olvasása után jegyeztem meg magamnak. A könyvről írt értékelésemet IDE KATTINTVA elolvashatjátok.

Nagy várakozással tekintettem ennek a könyvnek az olvasása elé, a fülszöveg ismét egy osztályközösséget ígért, amelyben ezúttal is vannak olyan gyerekek, akiket a többiek kiközösítenek, vagy inkább csak nem fogadnak be a közösségbe, a hangadók zaklatják őket, mert a gyengéket, a kicsit másabb gyerekeket, vagy azokat, akik kilógnak a sorból, ezáltal elszigetelődnek könnyebb bántani. Sebezhetőbbek, érzékenyebbek.

Ebben a könyvben több gyerek is áldozatul esett a közösség erejének, az egyiknek a macskáját tüntették el, a másik pedig egyszerűen csak állandó gúnyolódásuk céltáblája volt, a harmadikat pedig észre sem vették.

Nagyon nehéz volt ezeknek a gyerekeknek a hétköznapokat végigcsinálni, a szüleik elől többször eltitkolni az átélt zaklatásokat, mert az sem vezetett sok eredményre, amikor elmondták, és a szülők az iskolában keresték a megoldást. 

Mindezek ellenére a pedagógusok azt tanácsolták, hogy az érintett gyerekek mindezek ellenére menjenek el az ottalvós osztálykirándulásra, mert ez jót tesz a közösségnek, és segíthet nekik is abban, hogy elfogadják őket. 

A kirándulás nagyon nem jól sül el, és azt gondolom, ha egy gyereket kiközösítenek valamiért az osztályában, akkor egy osztálykirándulás sem fogja megoldani a dolgot, és inkább hagytam volna, hogy a gyermekem otthon maradjon.

Ez a történet kalandosabbra sikerült, mint Az osztály vesztese, egy valaha volt remeteséget látogatott meg napközben az osztály, ahol kalandjaik éjszaka is folytatódtak. Időnként éreztem az izgalmat és várakoztam valami igazán meglepőre, de sajnos nekem ez most nem annyira adta meg azokat az érzéseket és élményeket, mint vártam.

Kicsit zavaros volt, megválaszolatlanul maradtak bennem kérdések. Nem tudom, hogy mennyire volt életszerű, hogy a pedagógusok összeszedték a gyerekek telefonjait, és így a szülők sem tudtak kapcsolatot teremteni velük. De még a pedagógusokkal sem, mert ők is a szobájukban hagyták mindketten. 

Kíváncsi lettem volna, mi lett Anna macskájával és arra is, hogy melyik volt az a pont, amikor kiderült, hogy tulajdonképpen ki a rejtélyes csuklyás remete és miért tette, amit tett. Lehet, nem ez a lényeg, de nekem akkor is így lett volna kerek egész történet, így némi hiányérzet maradt bennem a könyv végén.

7/10

Bea