2016. április 13., szerda

Jean Little: Victoria Cope a naplója

A gyereknapló lapjain a száz évvel ezelőtti Kanada puritán, viktoriánus világa bontakozik ki. A guelph-i orvoscsalád új cselédet vesz fel, mégpedig egy tizenkét éves árva kislányt, Mary Anna Wilsont, akit nemrég küldtek ki az Újvilágba a londoni Barnardo árvaházból. Lehet-e barátság közte és a tizenéves naplóíró, Victoria között? Vajon hova tűnt el Mary öccse, Jasper, akit kegyetlen Mr. Stone fogadott fel?

Ezt a könyvet még "réges-régen" az Árvák vonata című regény elolvasása után jegyeztem fel magamnak, azt hiszem a szerző említette meg a köszönetnyilvánításban.
Szerencsémre bent is volt a könyvtárban, és szintén szerencsémre a múltkor csak úgy "hoppá észrevettem" a gyerekkönyvtár polcán, és természetesen nem tudtam otthagyni.

Valamiért arra számítottam, hogy a címben is szereplő kislány, Victoria lesz árva, aki majd egy családhoz kerül (tudom-tudom, már megint felvázolom magamban a könyv történetét, még az olvasás, vagy akár a fülszöveg előtt). :)
Meglepetésemre azonban Victoria nem volt árva, boldog családban élt, akik magukhoz vettek egy Angliából érkezett nehéz sorsú kislányt, Mariannát.
Victoria 10 éves kis cserfes lányka volt, néhol a karaktere nekem  Anne Shirley-t is eszembe juttatta.

Mariettát azért vette magához a Cope család, mert otthagyta őket a szobalányuk, nekik pedig így szükségük lett így egy szorgos kézre a háznál.
Itt a könyv elején még elég szívtelennek éreztem az egész Cope famíliát, amiért csak azért vesznek magukhoz egy árvát, mert elment a szobalányuk. Victoriát pedig egyenesen elkényeztetettnek és önzőnek találtam a Mariannához való viszonyulása miatt.

Ez a kezdeti ellenszenvem a Cope család és Victoria iránt hamar elmúlt, ahogy haladtam előre a történettel, beláttam, hogy az első benyomásaim bizony tévesek voltak, és a Cope család minden tagja jó ember, akik fel merik vállalni a meggyőződésüket, és még a törvény eszközeit is bevetve segítenek az elesetteknek.

Legjobban mégis a kis árva, hányatott sorsú Marianna került közel hozzám, aki Angliából érkezett Kanadába, ahol aztán a testvéreitől is elszakították. A testvérének Jaspernek pedig olyan dolgokat kellett átélnie, amit egy gyereknek egyáltalán nem lenne szabad.

Persze minden jó, ha a vége jó és ez a könyv esetében is így történt. Victoria és Marianna sok nehézségen mentek át együtt, de végül igaz barátokká és testvérekké váltak, a történet gonoszai elnyerték méltó büntetésüket, a jók pedig a megérdemelt jutalmukat.

U. i.: A szerző a könyv végére olyan érdekes utószót írt, hogy csak na! Először nem is igazán tudtam hová tenni, de aztán a szerzőről írt jegyzet (ami szintén nagyon érdekes volt) a könyv végén mindent megmagyarázott.

9/10

Zsófi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése