Muriel Spark: Jean Brodie kisasszony fénykora

Jean Brodie kisasszony karizmatikus tanító és a tökéletes femme fatale. Élete negyvenes éveiben jár, avagy saját szófordulata szerint "fénykorában", és egyetlen hivatásának azt tekinti, hogy a Brodie-féle csapatot, vagyis osztálya 5-6 kiválasztott diákját a krémek krémjévé formálja. Egyéni pedagógiai és életfelfogása az iskolavezetés állandó támadásainak céltáblájává teszi. Megosztó személyiség, aki nemcsak kollégái számára, de tanítványainak is örök életre szóló enigma. Az 1930-as évek egyszerre felvilágosult és képmutató Edinburghjének háttere előtt kibontakozó történetben idősíkok csúsznak egymásra, perspektívák nyílnak meg és értelmezik egymást, és szemünk előtt kibontakozik a modern angol irodalom egyik legizgalmasabb nevelődési regénye, és Jean Brodie kisasszony tragédiája, aki tanítványa árulása nélkül sohasem szenvedett volna vereséget.

Amikor a könyv végére értem, felkiáltottam, hogy végre vége! Pedig nem volt egy hosszú olvasmány, csupán 158 oldal, és tulajdonképpen ez a rövidség volt az oka, hogy nem hagytam félbe. 

Egy brit lányiskola, egy karizmatikus femme fatale tanítónő, aki nagy hatást gyakorol a taníványaira, Edinburgh az 1930-as években, féltékeny kollégák, és befolyásolható diáklányok, a fejemben teljesen másféle történetet képzeltem el ezeknek az összetevőknek a felhasználásával, és a fülszöveg alapján is másra számítottam.

Milyen volt Jean Brodie? Milyen volt a Brodie-féle csapat? Fogalmam sincs, számomra ez nem igazán derült ki a könyvből. Karizmatikus, femme fatale tanárnő helyett én csak egy nőt láttam, aki a saját élete egyszínűsége miatt politikai eszméket hajszol, és könnyen befolyásolható kislányok fejét tömi meg mindenfélével, döntéseket hoz meg helyettük, sőt egyesekkel elég kegyetlenül is bánik. Engem egyáltalán nem varázsolt el a személyisége, amit igazából a könyvből eléggé meg sem ismerhettem. Nem tudtam meg, hogy a felszín alatt, milyen ember volt Brodie kisasszony, aki most élte a fénykorát, és ezt úgy körülbelül minden harmadik oldalon meg is ismételték, hogy el ne felejtsük.

A Brodie-féle csapatot szintén nem ismerhettem meg túl részletesen, nem tudtam meg milyen ember volt Sandy és Jenny, vagy, hogy mit érezhetett a kis Mary, amikor Brodie kisasszony megalázta. 

A lányok felnőttkoráról pedig megint csak egy pár morzsát kapunk meg, hogy abból ítéljük meg magunknak, hogy milyen hatással is volt rájuk a fénykorát élő Jean Brodie kisasszony.

Mindent összevetve csak annyit tudok mondani, hogy ez nem az én könyvem, történetem volt.

6/10

Zsófi