2017. május 23., kedd

Lucinda Riley: Viharnővér

A hét nővér 2.

Előre leszögezném, hogy én Lucinda Riley könyveit csak javíthatatlan romantikusoknak ajánlanám, bár javíthatatlan romantikusként is mindnyájan tudjuk, hogy az ilyen könyvek szívdöglesztő férfi főszereplői a valóságban nem is léteznek, s ilyen szemmel nézve a dolgokat, már nem is igazán mondhatjuk magunkat javíthatatlan romantikusnak! :)

A hét nővér sorozat nyitókötetében már megismerhettük a legidősebb nővért, Maiát, a mostani történeten keresztül pedig a következő nővért, Ally történetét ismerhetjük meg.

2017. május 22., hétfő

Christina Freiberg: 500 kerti ötlet

Ilyenkor tavasz/nyár környékén, mindig kölcsönzök a könyvtárból kerttel foglalkozó könyveket, mert a kert csinosítgatásával sosem lehet leállni, és bár a Pinteresten is rengeteg ötlet található, imádom az ilyen témájú könyveket is. Valahogy meghozza a kedvem a szorgos ténykedéshez, új ötleteket találok benne, új növényeket ismerhetek meg.

Ez a könyv tényleg 500 ötletet tartalmaz, közel ugyanennyi képpel. Először meglepődtem, hogy mennyire kevés a szöveg benne, inkább csak képaláírásoknak nevezném őket, de aztán meg már élveztem is, hogy ez egy vizuális könyv inkább, hatalmas élmény a szemnek.

2017. május 19., péntek

Két új kedvenc: Ne bántsátok a feketerigót! és Átkozott boszorkák

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

16 évesen elolvastam az Elfújta a szél című könyvet, s a könyv végére érve teljesen elvesztem, ott abban a pillanatban el akartam kezdeni elölről, mert egyszerűen nem tudtam elképzelni a napjaimat Scarlett és Rhett nélkül. Az ő szerelmük örök, abban megegyezhetünk, ám miután a rózsaszín ködöt elhessegettem a szemem elől, megállapítottam magamban, hogy észak és dél helyzete nem lehetett ilyen romantikusan egyszerű. 

2017. május 18., csütörtök

Bihari Viktória: Tékasztorik és egyéb vikuságok

Bihari Viktóriáról a moly.hu-n hallottam először, aztán megkerestem a blogját, megtetszett a stílusa, még akkor is, ha nagyon távol áll az enyémtől, vagy lehet, hogy éppen ezért, nagyon-nagyon jókat nevettem az éjszaka közepén egy-két blogbejegyzésén. Ekkor döntöttem el, hogy elolvasom a könyvét is.

Jó döntés volt, remek kikapcsolódás  a könyv, garantált nevetgéléssel és nagy felismerésekkel. Mindannyian ismerjük a könyvben felsorolt figurákat, embertípusokat, hétköznapi és nem hétköznapi problémákat, és a szerzőnek köszönhetően egy fordított tükrön át szemlélhetjük az egészet.

2017. május 17., szerda

Jussi Valtonen: Nem tudják, mit cselekszenek

Az utóbbi idők egyik legkülönösebb könyvéhez volt szerencsém. 

Egy mindenről szóló, pimaszul szerteágazó, megnyugtatóan lassú és alapos, időnként meglehetősen körülményes, mégis roppant mód élvezhető könyv volt. Mondhatnám azt is, hogy helyenként sokkal többet kaptam és tudtam meg, mint ami a történethez szükséges, mégis ez a lassú áradás volt az, ami különlegessé, lelkünkbe hatolóvá tette a történetet.

2017. május 16., kedd

Bobbie Peers: A lurídium-tolvaj

William Wenton 1.

William Wenton személyében egy új kedvencet avathatnak az olvasni szerető gyerekek, de arra is remek lehetőség ez a könyv, hogy megszerettessük egy olvasással most barátkozó gyerekkel az olvasást. 

William Wenton fura egy figura, azazhogy elsőre nincs benne semmi különös, hacsak az nem, hogy a Norvégiában szüleivel élő fiú szobája tele van fura holmikkal, amiket ő maga készített. Mechanikus kéz, háromdimenziós kirakójáték, ezek elkészítése gyerekjáték William számára. 


2017. május 15., hétfő

Susan Kreller: Égig érő szerelem

Adrian és Stella. Egyik nagyon magas, a másik egy kicsit selypít. Mióta az eszüket tudják, barátok. A legjobb barátok. Stellát nem zavarja, hogy Adrian ennyire magas, ezért is hívja Egykilencvennek. Hogy elvegye a tény komolyságát, fontosságát, hogy ne foglalkozzanak vele a suliban sem, és Adrian szereti, hogy Stella így szólítja. 

Egymás szomszédjában laknak, házukat egy közös terasz köti össze, Adrian és Stella itt nőtt fel ezen a teraszon, a teraszon álló rozsdás hintaágyon, ahol nagyon sok mesét olvasott nekik Stella nagymamája, Misses Elderly, akit nem mindig így hívtak, de egy naptól kezdve igen. 

2017. május 12., péntek

Amy Gentry: Ki ez lány?

Imádom a jó thrillereket, de tényleg. Jobban belegondolva fogalmam sincs egyébként, mikor kezdődött irántuk a rajongásom, mi volt az első könyv, amit elolvastam a műfajban. 

De ha el kellene mennem egy lakatlan szigetre és azt mondanák, hogy csak egy műfajon belül válogathatnék magamnak könyveket, akkor lehet, hogy csak thrillereket választanék.

Írni viszont utálok róluk, hisz, ha egy jó thrillerről van szó, akkor az egy gyönyörűszépen felépített történet, sok aprósággal, és csavarral, én pedig semmit sem akarnék leleplezni a bejegyzésemben, ezért olyanak kell lennem, mint az Okos lány, mondanom is kell valamit róla, meg nem is. :)