2016. augusztus 26., péntek

Elekes Dóra: Dettikéről és más istenekről

Képzeletbeli barátja mindenkinek van. Annak is, aki nem tud róla. Ő az, akit szobánk csendjében félhangos kérdésekkel zaklatunk, aki tartja bennünk a lelket és elviszi helyettünk a balhét; ő az örök Én és örök Másik, aki még akkor is ott löki a sódert a fejünkben, amikor épp egyedül vagyunk. De vajon hogyan lát bennünket ő? Hogyan látja a szüleinket? És mit érez akkor, amikor először akad egy kihívója egy valódi barátunk személyében?

Történetünk főszereplője Balambér, aki a kulcslyukban lakik. Ez egy olyan kulcslyuk, amelyben minden van, ami egy kulcslyukba kell. Erdő, mező, füvek, bogyó, ház. Szóval pont olyan, mint az összes többi. Varázsolni tudó nyüvek és szúk is laknak a kulcslyukban. 
A kulcslyukon túl az Univerzum van, ami Balambérnak eléggé felfoghatatlannak tűnik. 
Vannak az istenek, Dettike és a szülei, Anyuka és Apuka. Balambér furcsának találja az isteneket, sok dolgot nem ért. Dettikével azonban szokott beszélgetni, aki néha megmagyarázza neki a dolgokat. 

Például elmondja, hogy ő a képzeletbeli barátja, ami kicsit rizikós dolog Balambérnak, mert mi van, ha egyszer egy másik barátot képzel magának. Dettike nagyon sok dolgot mesél az Univerzumról, a többi istenről is. A családról, az iskoláról, az állatokról, szóval az egész kulcslyukon kívüli világról. Balambér viszont tud segíteni Dettikének abban, hogy kipróbálja, milyen lenne fiúnak lenni vagy éppen Nettikének egy napig. 

Aztán egyik nap megjelenik Nettike, aki Dettike barátnője lesz, és Balambér kicsit elhanyagolva érzi magát. De azért még sok kalandban van részük, együtt porszívóznak, meglátogatják Érdekes nénit, sőt nemcsak meglátogatják, meg is szelídítik. 

Innentől kezdve Dettike és Balambér története átmegy egy szürrealista álomba, amelyben csirkelábak, porcica, bolha és Érdekes néni különös dolgokat csinálnak, vagy éppen Nettikéből egy orrszarvús hálóinges káposztafej lett, majd egy újabb kalandban pedig egy boszorkányhoz megy el Dettike és Balambér, hogy visszalopják Nettike apukáját, aki viszont békésen üldögél a boszorkány házában egy nyitott kalitkában és a boszorkány zsíros falatokkal eteti.

Tornacsukában alagút, abban pedig Madám Blúbird, szőrös kabátkáján nyuszifüles kapucni, rövid tüllszoknyához fémbetétes bakancs és egy elektromos szipka. Mindezek mellé egy apukakölcsönzőt működtet. 

Miután fantasztikus álombéli kalandjaik véget érnek, Balambér egyre halványabb, elkenődöttebb. Megijed, hogy Dettikének már nincs rá szüksége és akkor ő teljesen el fog kenődni, el fog tűnni. De közben fura hangokat hall... És Anyukának már majdnem akkora pocakja van, mint Apukának.

Nagyon egyedi, különlegesen merész történet, a szürreális részek kicsit megleptek, de végülis egy képzeletbeli baráttól nem várhatunk egyszerű, unalmas dolgokat, csak valami meghökkentőt és fantasztikusat élhetünk át velük.

A könyvet köszönöm a Csimota Kiadónak!

8/10

Bea

2016. augusztus 25., csütörtök

Collen Oakley: Nem hagylak egyedül

Daisy Richmond gyerekkora óta tudja, hogyan szervezze az életét, még a mellrák sem zökkentheti ki.
Tennivalói listájára a heti bevásárlás és szakdolgozat megírása mellé újabb tétel kerül fel: új feleséget keresni férje, Jack számára, hogy a tehetséges állatorvos, ám olykor gyermekien tehetetlen férfi boldogsága biztosítva legyen. Persze ez korántsem olyan egyszerű, és a huszonhét éves nő kénytelen újragondolni, mit is jelent az elengedés, és kinek a boldogsága a (leg)fontosabb.
Versenyt fut az idővel: határidő előtt próbál teljesíteni egy lehetetlen feladatot.

Már megint egy Rákos könyv. Miért olvas az ember ilyen könyveket, amikor tudja, hogy lehangolja, végtelenül elszomorítja, nehézzé teszi a lelkét? Nem tudom megmondani. Talán azért, mert megkönnyebbül, hogy nem vele történik. Vagy azért, mert nincs olyan ember, akinek családjában, baráti vagy ismeretségi körében ne ütötte volna már fel a fejét legalább egyszer a Rettenetes Rák. Egyszerűen nem lehet elbújni, kitérni előle, ott van a mindennapokban. Nem kímél gyerekeket, felnőtteket és idősebbeket sem. Az ember talán meg akarja fejteni a titkát, olvasni akar arról, hogy van akinek sikerül legyőzni, és ha nem, akkor együtt akar érezni vele. De azért mindig reménykedve olvassa az ilyen könyveket. 

Daisy huszonhét éves fiatalasszony, akinek négy évvel ezelőtt mellrákja volt, de a kezelések után gyógyultnak nyilvánították. A történet elején szembesül ismét a hírrel, a rák visszatért. A pszichológiatanulmányokat folytató Daisy a maga módján igyekszik feldolgozni a tragédiát. 

Miután végigjárja ismét az összes vizsgálatot, igazolást nyer, hogy  a rák visszatért. Állatorvos férje Jack, az első alkalommal végig mellette állt, majd feleségül vette. Remekül kiegészítették egymást, Jack szétszórtságát, szervezetlenségét Daisy rendszeretete, megtervezett élete egyensúlyba hozta. Egészen jól elvoltak, amíg ismét fel nem ütötte a fejét a rák, pedig Daisy négy éve  egészségesen étkezett, jógázott, mindent elkövetett, amit csak lehetett. 

Amikor bizonyossá vált, hogy Daisynek Rengetek Rákja van, a fejébe vette, hogy férje Jack nem maradhat egyedül, ezért feleséget kell keresnie neki.
Először furcsának találtam ezt, mert nekem a legutolsó dolog lenne, ami az eszembe jutna, de arra gondoltam, hogy a sokk, a felfoghatatlan, a megérthetetlen minden emberből más és más reakciót válthat ki. Beletörődést, küzdést és felfoghatatlan, érthetetlen cselekedeteket is. 

Daisyből a feleségkeresést, amin persze titokban ügyködött, csak a barátnőjével osztotta meg tervét. Jacket nem engedte magához közel, nem engedte, hogy elkísérje vizsgálatokra, kezelésekre, szántszándékkal tartotta távol magától. Azt gondolom, úgy hitte, hogy ez az egy dolog, az, amit még megtehet Jackért, ha már mást nem. Hogy nem hagyja egyedül.

A  történetet Daisy elmeséléből ismerhetjük meg, a szavaival, a gondolataival, az érzéseivel, miközben próbáltam mosolyra húzni a számat az akasztófahumorán, olyan nehézség és nyomasztó érzés volt bennem, vele szenvedtem, vele estem kétségbe, rettegtem és reménykedtem egyszerre. Még akkor is reménykedtem, amikor ő már nem... 
Akartam, hogy közösen éljék át ezt Jackkel, engedje, hogy a férje részese legyen az életének, hogy segíthessen. Hogy Daisy hagyja a fenébe azt a feleséget, örüljön a napoknak, a heteknek, a szerelemnek, az életnek. 

Nem tudom, mit érezhetett Daisy, nem tudom meg lehet-e békélni ilyenkor, nem tudom, hogy lehet elviselni,  honnan van az emberekben az erő, hogy kibírják és erősek legyenek. Nem tudom, erősek-e. Nem tudom, tehetnek-e valamit...


Megrázó könyv volt,  nehéz szívvel olvastam, mégsem tudtam letenni, küzdenem kellett Daisyvel, ott lenni a nehézségekben, az apró örömökben, a hétköznapokban, a magányos éjszakákban. Megtudni, hogy ezúttal ki nyer....

A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak!
10/10

Bea

2016. augusztus 24., szerda

Nádasi-Ozsvár Andrea: Bosszantöpp és más furcsaságok

Avagy Rebimesék félősöknek és bátraknak

Rebeka egy tökéletesen átlagos kislány, aki bátor és kíváncsi természete miatt hajlamos mindeféle zűrbe keveredni - ezekben a mesékben az ő kalandjait követhetjük nyomon. A kötekedős Bosszantöppről (akinek feltett szándéka bajba sorolni Rebit) a jószívű csíkos hátú Sompolykáig (aki segít Rebinek visszanyerni a számítógép elé kövült apuka figyelmét) egy mágikus világmindenség kel életre minden történetben, titokzatossággal és képzelettel színezve az egyébként hétköznapi élethelyzeteket.

A Rebimesék kedvesen eredeti és szórakoztató történetek gyűjteménye, melyeket nemcsak a gyermekek, de a szülők is élvezni fognak esti meseolvasáskor - de legyetek óvatosak, mert ha legközelebb valami különös dolog történik az otthonotokban ti is hajlamosak lesztek benézni a sötét sarkokba, nem lakik-e ott valaki.

Varázsvilág lakóit és a kisiskolás Rebekát ismerhetjük meg ebből a kedves és aranyos kis könyvből. Igaz, csak az apukája szólítja Rebekának, amikor egy kicsit mérges rá, a barátai csak Rebinek hívják. 

Az első történetben Bosszantöppel ismerkedhetünk meg, aki egy rosszcsont törpe, akarom mondani töpp, aki szeret mindenkit felmérgesíteni, de legfőképpen az embergyerekeket. Rebi életét is sikerül felbolygatnia egy kicsit, Rebi pedig mindent elkövet, hogy Bosszantöpp eltűnjön az életéből, de a legjobb ötlet az egyik kis barátnőjének jut eszébe. 

A második történetben Rebi apukáját ismerhetjük meg, aki túl sokat ül a számítógép előtt, és Rebi úgy érzi, hogy nem tudja felhívni a figyelmét ilyenkor magára, apa csak gépiesen válaszolgat a kérdéseire és kívánságaira. Ez akár ismerős is lehet, ha nem számítógép, akkor a tévé a bűnös, és az apukákat rá kell ébreszteni arra, hogy mi a sokkal fontosabb. Rebi varázslattal próbálkozott először, de aztán Csíkoshátú Bőröndös Sompolyka feltűnik a színen és segít megoldani, hogy Rebeka elnyerje Apukája figyelmét. Nagyon jót mosolyogtam Rebi próbálkozásain, de nem tudom ajánlom-e mindet kipróbálásra otthon a gyerekeknek. :)

A harmadik mesében Rebi a lakásban elszaporodó rejtélyek nyomába ered. Egy eltűnt plüssmaci, egy láthatatlanná vált kéztörlő, egy rejtőzködö mesekönyv és egy elkóborolt cipőfűző. Mind-mind felderítésre váró eset, de a legkomolyabb feladatnak az 5 pár zokni eltűnt felének a megkeresése tűnt. Megismerhetjük a tündéri aranyos porcicákat és a szárnyas boroszlánt. Rebi nem esik kétségbe a felmerült problémák láttán, hanem a lehető legjobb megoldást találja ki, ami mindenkinek jó. És jótett helyébe jót várj, a Zűrboszorkány megjutalmazza Rebit. Csak Apa keresi azóta is a cipőfűzőjét. 

A negyedik mesében megtudjuk, hogy mi történik, ha egy doboznyi csigát viszel haza a szobádba, és ki is az a Kenderszakállú Edömér.

Az ötödik mese pedig Zebulonról, a zámpírzokniról szól, aki világot szeretne látni és sosem adja fel, erre biztatva Rebit is, akinek végül egészen jól sikerülnek azok a fránya karikák. 

Nagyon tetszettek ezek a mesék, a varázslatos lényekkel, és a nagyon ismerős történetekkel. Hiszen a gyerekek máshol sem szeretnek annyira rendet rakni, és igazából lehet, hogy jól jön néha egy Bosszantöpp, aki ráébreszti őket arra, hogy miért is lehet jó dolog, ha rendet raknak, elpakolják a játékaikat önmaguktól.

Más gyerekek otthonában is tűnnek el zoknik, cipőfűzők és egyéb plüssállatkák, talán Rebi története ötletet adhat, hol keressük őket és felhívja a figyelmet arra, hogy a jó cselekedet, mindig elnyeri a jutalmát. 

A kitartás és próbálkozás jó példája pedig Zebulon, a zámpírzokni története. Ajánlom ezt a könyvet közös esti mesékhez, délutáni olvasásokhoz, amikor még a porcicákat is meg lehet keresgélni, esetleg a sarokban lakó Kenderszakállúhoz is bekopoghattok. 

És jól vigyázzatok Anyukák és Apukák, ha a gyermeketek rákeni az arcpakolásotokat a szőnyegre, majd megszórja borsóval, esetleg lepkehálóval szaladgál a lakásban, vagy kiömlik egy kis baracklé, akkor lehet, hogy Bosszantöpp ólálkodik az otthonotokban, ragadjatok ti is inkább lepkehálót, és akkor biztosan jókedvűen fogtok majd elaludni.


A könyv illusztrációi is bájosak, kedvesek voltak, teljesen összhangban éltek a mesékkel és élő, vidám világot varázsoltak Rebi köré. 



A könyvet köszönöm  szerzőnek! 

10/10

Bea

2016. augusztus 23., kedd

Nagy Nyári Nyereményjáték - Sorsolás


Kisorsoltuk a 21.Század Kiadóval közös nyereményjátékunk nyerteseit.


A kérdésre a helyes válasz: Paula Hawkins A lány a vonaton című könyve volt



Most pedig jöjjenek a szerencsés nyertesek:

1.  William R. Forstchen: Egy másodperccel később című könyvet nyerte:

Csilla


2. Mary Higgins Clark: Téged nem lehet elfelejteni című könyvet nyerte:


Sukalac Mónika

3. Kordos Szabolcs: Turista from Hungary című könyvet nyerte:

Mihálka Klári


4. Dorothea Benton Frank: Magányos nők klubja című könyvet nyerte:


Széll Katalin

Gratulálunk a nyerteseknek, akiket e-mailben is értesítünk,  postacímüket péntek este 8 óráig várjuk e-mail címünkön:

konyvutcablog@gmail.com

Ha a nyertes nem jelentkezik a megadott időn belül,  újat sorsolunk.  Köszönjük,  hogy velünk játszottatok,  a következő nyereményjátékot is napokon belül megtalálhatjátok! 

Várunk benneteket!

Bálint György: Emlékfoszlányok

Bálint György - vagy ahogyan az országban hosszú évtizedek óta mindenki ismeri, Bálint gazda - már számos kertészeti szakkönyvvel, újságcikkel és televíziós műsorral lopta be magát a szívünkbe.

Közel egy évszázadnyi élménnyel és tapasztalattal a háta mögött Bálint gazda ezúttal ötven történetet, illetve az ő megfogalmazásában, emlékfoszlányt gyűjtött össze, melyeket ugyanannyira élvezetes önállóan, mint csokorba szedve olvasni. 

Vajon mi tehetné még személyesebbé és kedvesebbé ezeket a történeteket? Vámos Robi utánozhatatlan, sajátos stílusban készült rajzai! Kettejük közös munkájának gyümölcse ez a nem mindennapi kötet, melyben a bájos illusztrációknak hála, a leírtak valósággal megelevenednek.

Bálint gazdával gyerekkoromban kötöttem ismeretséget. A szüleim hétről hétre rendszeresen megnézték az Ablak című, mára már legendásnak számító tévéműsort, ami egy szolgáltató műsor volt, amelyben utánajártak a kisemberek problémáinak, közérdekű információkat szolgáltattak, amelyek engem kisgyerekként, annyira nem nagyon érdekeltek, de amikor Bálint gazda következett, arra mindig felfigyeltem, mert nagyon érdekes tanácsokat adott, mikor kell metszeni, hogyan kell öntözni, miért vannak a kukacok a káposztában, mit csináljunk a cserebogarakkal, hogyan etessük a madarakat és még sok más okos dolgot. Persze nem mindent értettem, de nagyon szerettem nézni és hallgatni.

Az idén 97 éves  Bálint György nagyon személyes történeteket oszt meg velünk Emlékfoszlányok című könyvében. 

"Mint a karmester beintésére az énekkar egyik baritonja, én is dallamot szerettem volna énekelni. Szépet, olyant, amelyet az emberek szívesen hallgatnak meg a rádióban, munka közben, az autó kormánya mögött vagy a strandon napozva. Ez olykor sikerült is, és az örömteli élmény volt számomra. 
Máskor csak egy-egy foszlány került belőle a papírra.
Most ezekből az emlékfoszlányokból szándékozom közzétenni néhányat. Ezek nem sajtóesemények, csupán helyzetek, kapcsolatok, apró történetek, amelyek velem vagy a jelenlétemben estek meg, de úgy gondolom továbbgondolásra, elmélkedésre késztethetik az Olvasót.
Őszintén remélem, hogy ez a szándékom valósággá válik."

Valósággá váltak Gyuri bácsi, én mérhetetlenül élveztem ezeket a meghitt, értékes pillanatokat, amelyet együtt töltöttem az emlékeivel. Köszönöm!!

Egy szép, napsütéses napon, a kertben ülve olvastam, és bizony közben szívesen megkérdeztem volna, hogy mit csináljak a kertben lakó vakonddal, hogy legalább a veteményeskertemet hagyja békén, vagy a hatalmasra nőtt meztelen csigákat hogyan üldözzem el, vagy mit tegyek, hogy a szomszéd macskája ne az én veteményeskertemben végezze el a dolgát.  De aztán ahogy belemélyedtem a történetekbe, már teljesen lefoglalt a kis Gyuri története, akinek Mariska néni egy fakanállal ráütött a kezére, mert belekotnyeleskedett a tűzhelyen illatozó fazékba. és ugyanez a Mariska néni oroszlánként őrizte a saját maga által vetett és gondozott veteményeskertet. 

Aztán a kamaszodó Gyuri egy pillanatát kaphattam el, amikor cserkésztalálkozón volt, és nem kisebb személyiségek vezették a cserkésztábort, mint Robert Baden-Powell, a brit hadsereg altábornagya, gróf Teleki Pál, aki később Magyarország miniszerelnöke volt és Sík Sándor piarista tartományfőnök, költő és cserkészvezető. Mindez 1933-ban történt.

Olvashattam régmúlt időkről, napszámosokról, parasztemberekről, arról, hogy az asszonyok mit vittek a mezőkön dolgozó férjeiknek ebédre, szinte ott éreztem magam én is a szépen, libasorban masírozó gazdasszonyok között. Teljes képet kaptam egy keményen dolgozó, szegény ember menüjéről. 

A birkanyírás, a gyöngyösi cipészmester, egy régi karácsony, utazások, a cukkini, egy paprikáskrumpli Finnországban és még nagyon sok színes, értékes történet emlékei tárultak fel előttem.

A jégverem működése is nagyon érdekes volt és igazából még sosem olvastam arról, hogyan is volt ez, hogy működött ez a verem, számomra ez a könyv egy nagy utazás volt a múltba, szinte olyan volt, mint amikor a nagyszüleimet, nagymamámat hallgattam és az anyukámat hallgatom, ahogyan a múltról beszéltek. A küzdelmes időkről, a nehézségekről, a frissen sütött kenyér szépségéről és illatáról, az emberek összetartásáról, bánatról és boldogságról.

Otthon éreztem magam ebben a könyvben, ezekben a történetekben, közel kerültek hozzám.  Sugárzott belőle a természet, az emberek és az élet iránti szeretet és tisztelet, jóleső melegség áradt szét bennem, amit nemcsak a kertben barátságosan sütő napnak köszönhettem. 

Bálint György megjárta a poklot, 1942-ben koncentrációs táborba hurcolták, 1945. áprilisában a mauthauseni  tábor foglya volt, erről nagyon szomorú emlékfoszlányokat olvashatunk, sokszor elszorult a torkom. Megsirattam azokat az emlékeket. 

Miközben Gyuri bácsi emlékfoszlányait, pillanatemlékeit olvastam, felidéződtek bennem régvolt emberek, a történeteik, az arcuk, a ruhájuk, a szavaik, ami egyszerre fájt és okozott örömöt, mert az emlékezés nem csak szomorúság, hanem boldogság is. 


Egy értékes, tisztességes életútról olvashattunk, még ha csak foszlányok is voltak ezek az emlékek, de a végén a sok-sok foszlány összeállt és egy kedves, szeretetreméltó, sokat megélt, erős ember állt előttem. Nagyon örülök, hogy olvashattam ezt a könyvet, éppen olyan volt, mint a délutáni, meleg, barátságos napsütés.

A Vámos Robi-féle kedves, bájos, játékos illusztrációk pedig jól kiegészítették a szerző történeteit, a bennük bujkáló humort jól erősítették, az időnként feltűnő szomorúságot jól enyhítették.

10/10

A könyvet köszönöm a Kossuth Kiadónak!

Bea

2016. augusztus 22., hétfő

Molnár T. Eszter: Stand up!

Egy majdnem normális család
Akinek egy szomorú stand-upos az apja, rossz arcokkal kavar a nővére, antiszociális az öccse, a nagynénje meg mindenbe beleszól, az nem véletlenül tölti a vasárnapokat egy kutyamenhelyen. Bakos Virágnak elég oka lenne rá, hogy magába forduljon, de szerencsére nemcsak a humora jó, hanem van egy hűséges aranyhörcsöge, pár jó fej osztálytársa és egy igazi barátnője is.

Aztán egyszer csak nyomulni kezd rá az a két srác, akiknek a legkevésbé kellene. Virág hamarosan a társaság peremén találja magát, megtapasztalja a féltékenységet és a kirekesztést, ám egy szétesőfélben lévő család egyetlen normális tagjaként nem sok ideje van sajnálni magát. Tanítás után vacsorát főz, leleplez egy rablóbandát, vagy az apját hozza össze egy szimpatikus nevelőanya-jelölttel. 

Csak ezek után jut ideje elgondolkozni azon, hogy mennyit ér a barátság, és érdemes-e bevállalni a sebezhetőséget a szerelemért cserébe.


Bakos Virág naplóját olvashatjuk, aki mindjárt 15 éves, egy háromgyerekes csonka család középső gyereke, anyukájuk más sok éve meghalt, édesapjuk egyedül neveli őket, bár még nem lábalt ki igazán a szomorúságból, életét sikertelenség kíséri stand-uposként, de apaként sem jeleskedik. A nővére segédkezik neki a gyerekek ellátásában és a család működtetésében, de néha ő is igazán sok, nem mindig úgy segít, ahogy kellene.

Eleinte Virág mindennapi életében rendben van minden, barátnője van, akivel megoszthatja gondjait, titkait és jól elvannak, de aztán elromlanak a dolgok. A nővérének nem úgy sikerül az érettségije, ahogyan kellene, rossz társaságba csöppen, az öccse verekedésbe keveredik, az apja szobájában egyre több borosüveget talál reggelente, és két fiú is máshogy kezd viselkedni vele, mint ahogyan addig. A nagynénje pedig mindenáron össze akarja boronálni templomba járó barátnőjét az apjával.

Gond van bőven, mégis nagyon élveztem Virág naplóját. Nagyon sok mai, fiatalokat érintő problémát felvonultat a könyv, kezdve a csonka családtól, az anya nélküli mindennapok nehézségéig, a kiközösítéstől a szerelemig, a barátságtól a melegség jelenségéig. Virág igazán magával sincs kibékülve, ezért éli meg annyira tragikusan a problémákat, de derekasan és tiszteletre méltóan megküzd minden egyes felmerült gubanccal, segít a nővérének, az öccsének, és az apját is sikerül bevonnia a problémák megoldásába. És éppen ezért, mert mindenkinek annyi problémája van, a sajátjához nem nagyon tud segítséget kérni senkitől, mert apja is el van foglalva a maga és élete sikertelenségével. Egyedül Berci, a Franciaországból édesapjához költözött osztálytársa és Dani figyelmére számíthat. Dani részéről ez egy kicsit másfajta figyelem, meglepő és kicsit érthetetlen Virág számára, de azért benne is nyiladoznak bizonyos érzések. 


A történet végére már-már igazi családként kezdenek működni, és Virág is tisztázni tudja magában, hogy mi a fontos, mit áldozzon fel miért és mi a legjobb neki. 


Tetszett, hogy nincs benne túldramatizálva semmi, nincsenek végletek, csak egy átlagos, hétköznapi, mégis különleges, kedves történet. Persze a nyomozással kapcsolatos akció, a valóságban nem tudom mennyire állja meg a helyét, de a mai fiatalok (is) azt hiszem bármire képesek. Még arra is, hogy lebuktassanak egy bűnbandát, pláne ha a nővérüket menthetik meg ezzel. :)




Nekem nagyon jó élmény volt ez a könyv, humoros, üde, friss, fiatalos, éppen annyira, hogy egy szülő is jókedvűen és élvezettel olvassa. Ha jól sejtem, lesz folytatás is, amit mindenképpen szeretnék majd az olvasmányaim között tudni. 


10/10


Bea