2016. december 10., szombat

Kimberley Freeman: Parázs-sziget

1891-ben Tilly Kirkland viharos házassága tragikus véget ér. A bűntudattal küszködő lány a távoli Parázs-szigetre menekül, ahol a kis Eleanor Holt (Nell) nevelőnője lesz. 

Nell édesapja, a jóképű özvegy börtönparancsnok felkelti a lány érdeklődését. Tilly küzd a múltjával, az érzéseivel és a titokkal, amelyet egész életében hordoznia kell.

Aztán feltűnik a kertben egy furcsa rab, Hettie, és Tilly élete különös fordulatot vesz. De vajon minden az, aminek látszik? 

Több mint száz évvel később a bestsellerszerző Nina Jones igyekszik megírni soron következő könyvét. Ihletet keresve vonul el a Parázs-szigetre.
Vagy lehet, hogy csak menekül? Vajon milyen bűnök nyomják  a fiatal író lelkét?

A Vadvirágok lányai és az Álom-öböl szerzőjének legújabb regénye ismét Ausztrália egzotikus tájaira  csábítja az olvasót.

Az írónő összes eddig megjelent könyvét elolvastam, természetes volt, hogy ez sem maradhat ki a sorból. És a következő sem, és az azután következő sem. :) Kimberley Freemant már eddig is kedveltem, de most már teljes meggyőződéssel jelentem ki, hogy helyet kapott a kedvenc írónőim -Lesley Pearse, Kate Norton, Katherine Webb, Jojo Moyes - sorában 

Nagyon szép, megrendítő történet volt és bár a történet szálai múltban és jelenben játszódtak, a múltbéli szál volt a nagyon meghatározó, az erőteljesebb, igaz, hatással volt a jelenre is. 

Három nőt, illetve két nőt és egy nőiesedő kislányt ismerhetünk meg a könyvben. Nina Jones írónő képviselte a jelent, aki elvonult Parázs-szigeteki házába, hogy túllendüljön írói válságán és magánéleti problémáin. A házat vihar tépázta, ezért felfogadta Joe-t, a bálnakutatót, aki kisfiával élt a szigeten, hogy segítsen rendbe hozni, felügyelje a felújítást. Julian nagyon aranyos kisfiú, hamar leveszi lábáról Ninát, de Joe sem hagyja hidegen a lányt, aki nemcsak az írói ihletét nem találja, hanem a dédnagyanyja eldugott naplórészleteit is keresi a régi házban.

Eleanor Holt, azaz Nell a másik meghatározó szereplője a történetnek, a félárva, ám nagyon éles eszű kislány, aki mellé édesanyja halála után megérkezik Tilly, hogy a kislány mellett nevelőnői feladatokat lásson el. 

Tilly és Nell története nagyon megindító volt.  Tilly félelmében menekült a szigetre, végső elkeseredésében kereste magának ezt a nevelőnői állást. Szörnyű megrázkódtatások érték, az élete nem úgy alakult, ahogyan lánykorában megálmodta, és egyre elkeserítőbb lett a helyzete, egészen addig, amíg be nem következett egy olyan tragédia, ami miatt menekülnie kellett. Szegény Tillyre időnként nagyon haragudtam a naívsága miatt, a gondolatai és a tettei is hagytak kívánnivalót maguk után, de beláttam, hogy az 1890-es években a nők helyzete ugyancsak kiszolgáltatott volt. Ha nem állt mellette férfi, szülő, férj vagy fiútestvér, akkor nem is tudott volna megélni, hová menni, egyszerűen a nőknek nem volt saját életük. Ebből adódóan önálló gondolataik sem nagyon, nem nagyon tudtak volna boldogulni egy férfi családtag segítsége nélkül. Ekkoriban a nőknek még tényleg tűrniük kellett.

A Parázs-szigeten lévő Starwater House-ban azonban új fejezet kezdődik Tilly életében, Nellt hamar megszereti és Nell édesapja is nagyon kedvesen viselkedik vele. Életének előző fejezete miatt azonban állandóan rémálmok gyötrik, úgy érzi, sosem nyugodhat meg, nem szabadulhat fel a lelke, ő már sosem lehet boldog. 

Az írónő nagyon jól keveri a szálakat, és míg a könyv elején csupán a történet olvasmányosságáért, fordulataiért olvastam lelkesen, az utolsó harmadban már annyira izgalmas is lett, hogy le sem tudtam tenni, mindenképpen meg kellett tudnom, hogy szolgáltat-e igazságot az élet, és van-e remény boldogságra a legelkeserítőbb helyzetekben. 


A múlt szála nagyon szépen ért össze a jelennel, igazán szívet melengető és felemelő volt, ahogyan Nell vágyait, terveit dédunokája Nina megvalósította, miközben ő is megtalálta a maga útját.

Fordulatos, cselekményes, érzelmekkel teli történet volt, szerelemmel, szeretettel, örömmel és bánattal. Kalandos események, a korra jellemző sajátosságok tették nagyon sokszínűvé a történetet.

A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

10/10

Bea

Karácsonyi ajándékfaktor: Tökéletes választás a női regények kedvelőinek, de nem zárnám ki a férfiakat sem, amennyiben nem riasztja el őket egy néha hisztis, néha akaratos, helyét és boldogságát kereső nőszemély. 

2016. december 9., péntek

Claude Ponti: Cseréld le a szüleidet!

Szüleid lomhák és zsibbasztóak, az agyadra mennek, állandóan piszkálnak, zsebpénzt nem adnak, viszont tapadnak rád, mint a bogáncs?
Cseréld le őket!

Röfögényesek, nyálszuttyogósak, locsifecsegősek, takonypócosak, és közben van képük azt mondani, hogy "egyélkulturáltan"?
Cseréld le őket!

Halál unalmasak, kibírhatatlanok, rendet raknak nálad, összetapossák a játékaidat, szobafogságra kárhoztatnak, semmibe vesznek, és a megkérdezésed nélkül tutibulis szupervakációkra cipelnek?
Cseréld le őket!

Melyik gyerek ne mondta volna már elégedetlenségében, hogy világgá megy? Pedig van jobb megoldás! Csak válasszon ki ebből a vicces, rajzos szülőkatalógusból egy új, sokkal jobb apát és anyát. Rendelje meg és máris szállítjuk!

A könyvet először Titusz olvasta el és amikor megkérdeztem, hogy "na, lecserélsz bennünket?", akkor mosolyogva rázta a fejét:  "Vannak benne jók, amiket kipróbálnék, de nem cserélnélek le benneteket, nyugi." Mondhatom, nagy kő esett le a szívemről. :)  

Ezután megmutatta a neki tetsző szülőket. Fiú lévén nagyon tetszettek neki a Túlélőszülők, de leginkább a hozzájuk tartozó extrák, mint párnázott ülés a vállon, túramikroszkóp, svájci bicska, sátor, de nem ám akármilyen sátor.  A vitamindús kekszeket, biokajákat nem díjazta, viszont a "szabadon turkálható gigahűtőszekrény állandóan roskadásig feltöltve" nagyon a kedvére való volt. Ha még a kakaót esetleg a hot-dogot is összedobná neki, nem vagyok biztos benne, hogy nem hajtana végre egy pár napos cserét. :)

A Kényelmesek is nagyon tetszettek neki, de hát ezen nem is csodálkozom, ő is meglehetősen kényelmes, még jó, hogy örülne a pihe-puha macifotel formájú szülőknek, ha naphosszat tespedhetne bennük, olyan extrákkal, mint mesesutyorgós puha párnák, többfokozatú ringató és dünnyögő kapcsolók és ágybiztosítás rémálmok ellen. 

Az Ötanya elnevezésű szülőkkel sem lenne problémája, mert, "hát végülis akkor öt anya állna a rendelkezésemre és akkor sosem kellene megcsinálnom a kakaómat magamnak, és még az is lehet, hogy iskolába is elmennének helyettem." És ugyanezért tetszett neki az Ötapa formáció is. :D

Az Üdvözültek szülőpárost amolyan hippiknek nyilvánította, meglehetősen örült annak, hogy ezek a szülők állandóan úsznak a boldogságban, minden boldoggá teszi őket, hogy élnek, hogy szülők, hogy kék az ég, hogy zöld a fű, hogy a felhők fent vannak, a föld meg lent, de ha fordítva lenne, az sem zavarná őket. A hozzájuk járó extrák pedig igazi gyermekálmok, mert csak képzeljük el a szájkereső radarral ellátott repülő bonbonokat, amint gyermekeink körül keringenek, vagy a hihetetlen tempóban újratermelődő táblás csokoládékat, a kifogyhatatlan bankszámlákat (jajjj, én üdvözült szülő akarok lenni!!), gumicukor bútorokat. No meg a heti étrendet, amely hétfőn madártejet, kedden palacsintát, szerdán málnaszörpöt, csütörtökön vajas kekszet, pénteken csokikrémet, szombaton vaniliafagyit, vasárnap pedig mindezt egyszerre kínálja. 

Nagyon jó szülőknek kell lennünk, ha gyermekeink nem estek kísértésbe. Jaj nekem,lehet, hogy már le is másolták a megrendelőlapot??!!

Azért lehet, hogy egy-egy napra én magam is rendelnék melléjük szülőket a szülőkatalógusból. Csak próbálják ki nyugodtan pl. az Almakörtöket, akik mindig mosolyognak, lehetetlen őket kizökkenteni ebből az állapotból. Ezeknél a szülőknél a gyerek minden szava süket fülekre talál, sosem vakációznak, választható extráik között pedig eredeti-ötlet elhárítót találunk, automata madárijesztőt, a csúnya szavakat már meg sem merem említeni. 
Még egy napra megrendelném a Parázókat is nekik, tudják csak meg, milyen az, amikor ezek a szülők nem engednek meg nekik semmit, az összes többi dolgot pedig megtiltják. Gondolatfagyasztóval, szemvédővel, szemvédővédővel, ujjvédővel, ujjvédővédővel rendelhetők, ránctalanító sál és vírusölő fésű mindig van a zsebükben.

Vannak még a Naggyongonoszok, de azt még én sem akarhatom a gyermekeimnek. 
Az extrákon kívül nagyon remek speciális kiegészítők is választhatók, nekem nagyon bejött a műcuki, ami cukormentes cukor, bármilyen italban oldódik, se íze, se szaga és semmire sem jó. 
Megsúgom, a lecserélt szülők sem járnak rosszul, egy hiperszuper, mindennel ellátott villában pihenhetnek, vagy szórakozhatnak, amely szigorúan gyerekmentes övezet.

Nagyon jól szórakoztam én magam is a szülőkatalóguson, azt javaslom, ne egyszerre és ne gyorsan lapozzátok végig, hanem megfontoltan, lassan, alaposan, kellő humorérzékkel és iróniával. Ha így tesztek, sokat mosolyogtok majd, megkockáztatom, néhol hangosan felnevettek.  Természetesen a gyerekeitek is (én 8 évestől idősebb gyerekeknek javasolnám), már amennyiben oda meritek nekik adni, felvállalva a lecserélés kockázatát.

A könyvet Lackfi János fordította, remek munkát végzett, nem lehetett egyszerű feladat magyarra átültetni ezt a sok zagyvaságot, akarom mondani, ezt a sok fantáziadús kifejezést. 

A könyvet köszönöm a Kulinária Kiadónak!

10/10

Bea

Karácsonyi ajándékfaktor: Gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt ajánlom, hiszen szülei a felnőtteknek is vannak. Mint írtam 8 évesnél nagyobb gyerekeknek javasolnám, úgy gondolom ennyi idősen értik már a poénokat, és szívesen bogarásszák a katalógust. 


2016. december 8., csütörtök

Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak

Vajon a Télapó is volt kisfiú? Kik voltak a szülei? És hogyhogy nem öregszik? Miért titokban oson be a házakba? És mióta repülnek a szarvasok? Kik azok a koboldok, és egyáltalán, milyen egy Igazmondó Glimpi...?

Ha ezek a kérdések régóta fúrják a te oldaladat is, ez a könyv neked szól. Végre mindent megtudhatsz, méghozzá a leghitelesebb forrásból! Készen állsz, hogy megismerd Nikolas kalandokkal, hóval, csupa lehetetlennek hitt dologgal (és még több hóval) teli történetét?

Akkor kezdődjék a karácsonyi varázslat...!

Ez a csodálatos könyv sokunk kíváncsiságát fogja kielégíteni. Ki ne lenne kíváncsi arra, hogy ki a Télapó, mit csinált addig, amíg Télapóvá nőtt, hogy került az Északi-sarkra, kikkel barátkozik, mit csinál egész nap, sőt, egész évben, és mikor találta ki, hogy ő bizony Télapó lesz. 

Tudtam, hogy egy rendkívüli ember ő, de a gyerekkorába igazából sosem gondoltam bele,  ebből a meseszép történetből azonban mindent megtudtam és még többet is. Megtudtam, hogy Nikolasnak hívták és hogy egy csupaszív, nagyon jólelkű, ám meglehetősen szomorú sorsú kisfiú volt. 

Van ebben a fantasztikus történetben irtózatosan gonosz nagynéni, egy kétes jellemű vadász, egy medve, aki nagy szomorúságot okozott Nikolasnak és az édesapjának, egy kisegér, akit Mikának hívnak, majd Villámot, a hős rénszarvast is megismerhetjük, aki egy igazán vicces figura.

Ti hisztek a koboldokban?? Mert ha hisztek, akkor azt is elhihetitek, hogy egyszer megtaláljátok majd őket. Rábukkantok Koboldfalvára, mint ahogyan Nikolas is rábukkant.  

Persze ezek a koboldok valamiért nagyon furcsán viselkedtek, nem ezt képzelnénk el a vidám kis aranyos koboldokról, akiket már ismerhetünk filmekből, láttuk, milyen szorgalmasan készítik és csomagolják karácsony környékén a játékokat és ajándékokat. Na, ezek a koboldok nem ilyenek voltak, hanem szomorúak, maguknak valók. Már éppen elszomorodtam, hogy én bizony hittem a koboldokban, erre megtalálok egy csapat undok, ellenséges, búvalbélelt, életunt koboldot. De ott volt Topó apó és Bohóka, akik adtak némi okot a reménykedésre a koboldok jó természetét illetően, még azt is el tudtam képzelni, hogy itt valami titok lappanghat a háttérben.

A Képes Koboldhírek segítségével hamarosan információkhoz juttottam. Megtudtam mi az idei klumpadivat, hogy szarvasinfluenza fenyegeti Koboldfalvát és fenyőgyökér katasztrófa is dúl a faluban. De ez még mind semmi, amikor azt is elolvastam, hogy Durmikát sem találják, akkor tudtam, hogy jó nyomon járok, ezért nem önmaguk a koboldok. Mert Durmika eltűnt. 

Tudtátok, hogy az embereknek nagyon furcsa fülük van és úgy egyáltalán szörnyen néznek ki? Sok rossz tulajdonságuk is van, például lépten-nyomon hangoztatják azt a szót, hogy képtelenség.  A koboldok ezt a szót soha nem mondják ki! És ismerik az óhajtósóhajtás varázslatot is!! És még mennyi mindent, amit csak koboldok tudnak!

Az igazmondó glimpikkel azonban vigyázni kell. Mindig igazat mondanak! Azt hinnénk, hogy ez nagyon jó dolog. Higgyétek el, van, amikor nem jó! A trollokkal vigyázni kell, a rénszarvasok pedig repülnek. Azt is tudnunk kell, hogy egy búgócsiga sosem elég! :)

Lehet, hogy kicsit össze-vissza beszélek, de elvarázsolt ez a történet, a koboldok megzavarták a fejemet, a Télapó pedig hétfőn este nálunk járt.

Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet. Gyerekeknek, mert meggyőződhetnek, hogy a Télapó igenis létezik, és a felnőtteknek is, nehogy elfelejtsék, hogy Télapó VAN, létezik, és a jó gyerekeknek MINDIG visz ajándékot. Ez azt jelenti, hogy minden gyereknek visz ajándékot, mert szerintem rossz gyerek nem is létezik. :)


Kedves, bájos, aranyos, vicces, lenyűgöző mese, varázslattal és szeretettel teli történet, újra gyereknek érezhettem magam az olvasása közben, és biztosan állítom, hogy minden karácsonykor el fogom olvasni. Most pedig már Titusz várja türelmetlenül, hogy olvashassa.

Az illusztrációk eleinte kissé furák voltak, de hamar megszerettem őket,  a végén nem is értettem, hogy mi furcsát találtam rajtuk, mert most már egyenesen imádom ezeket a rajzokat! :D A könyv borítója is csodaszép!

Ne feledjétek: 
"Márpedig annak útja-módja, hogy egy képtelen dolgot elképzelhetővé tegyünk, nem a logikán meg okoskodáson keresztül vezet. Dehogy. Csakis azáltal képzelhető el, hogy hiszünk benne. A hit maga a módszer. Ha az ember hisz magában, és szorult belé némi varázserő, akkor képes megállítani az időt, kiszélesíteni egy kéménylyukat, de még a világot is körülutazni egyetlen éjszaka alatt."

A könyvet köszönöm a Kolibri Kiadónak!

10/10

Bea

Karácsonyi ajándékfaktor: Ez annyira szuper karácsonyi ajándék, hogy bátran ajánlom minden gyereknek kb. 6-7 éves kortól, akár saját olvasásra, akár felolvasásra, valamint minden tininek és minden felnőttnek. Annak, aki hisz a Télapóban, és annak is, aki nem. Karácsonyi klasszikus könyv lehet idővel, amit majd évről-évre elő lehet venni karácsony közeledtével és elolvasni.

2016. december 7., szerda

Rachel Cohn - David Levithan: Dash és Lily/Kihívások könyve

Kétféle ember létezik: aki imádja a karácsonyt, és aki szívből gyűlöli. Dash az utóbbi csoporthoz tartozik. Ám úgy tűnik, ez a karácsony más lesz, mint a többi: egy könyvesboltban - kedvenc írója műveinek szomszédságában - egy piros noteszt talál. 

A füzetke eredeti gazdája, Lily, aki rajong a karácsony minden szépségéért, különös rejtvényeket agyalt ki a szerencsés megtalálónak. Dash  úgy dönt, belemegy  játékba. Elkezdik egymásnak küldözgetni a piros noteszt különböző kihívásokkal, mégpedig  és csodabogár rokonok és barátok segítségével. Hiszen idén úgyis mindketten szülők nélkül maradtak karácsonykor: az övék az élet és New York! 

És hogy Lily és Dash végül összetalálkoznak-e? És elég az a szerelemhez, ha két vadidegen - egy mogorva és egy széplélek - egy füzet lapjain levelezget egymással? Aki tudni szeretné a választ, olvassa el, milyen kihívásoknak kell megfelelniük, hogy erre egyáltalán esélyük legyen, és közben merüljön el a városok városának ünnepi forgatagában.

Már tavaly karácsonykor szerettem volna elolvasni ezt a könyvet, de valamiért akkor nem sikerült. Akkor úgy döntöttem, hogy idén is megvárom vele a karácsonyt, vagy legalábbis egy karácsony közeli időpontot.  Eljött ez az idő, ettől tovább már nem bírtam várni, annál is inkább, mert már itt várakozik a második része is, amelynek eseményei szintén karácsonykor történnek.

Ebben a könyvben én mindenkit kedveltem, sikerült az összes szereplőnek a szívembe lopnia magát! Egy nagyon aranyos, nagyon bájos, igazán szerethető történet volt. Ki ne álmodozna egy ilyen helyzetről, legyen az tini vagy akár felnőtt.  Ami tele van titkokkal, rejtélyekkel és még romantikus is. 

Lehet álmodozni, lehet reménykedni ... bármiben. Két nagyon különböző lelkű fiatal Dash és Lily, míg Dash nem szereti a karácsonyt, addig Lily odáig van mindenért, ami a karácsonyt jelképezi. Sütik, kórus, karácsonyi fények, karácsonyi bevásárlások, ajándékok, különleges, ünnepi öltözék.

A piros noteszon keresztül két olyan fiatalt ismerhetünk meg, akik mindketten kilógnak a sorból, különcnek érzik magukat, de azért ugyanúgy vágynak a szerelemre, mint minden más tini, és most úgy tűnik, hogy rokon lelkek találkoztak. 

Őrületes volt Lily családja,  Mrs. Basil E. a nagynénje volt az első a sorban, de említhetném a bátyját és barátját, a nagypapát, aki Florida és New York között ingázott egy Mabel nevű hölgy kedvéért, Markot, az unokatesót a könyvesboltból és a legvégén pedig a családba pottyanó Boriszt, minden kalamajkák okozóját. 

Dash baráti köre is nagyon jó banda volt, Bumit különösen csíptem. Nagyon tetszett, ahogyan Borisz megjelenése után alakultak a dolgok,  nagyon jót nevetgéltem a mamaklubon és tökéletesnek érzem a történet befejezését is. 


Finoman megkomponált történet, nem volt sok a karácsonyból sem, nem volt szirup és mézesmáz, olyan volt, mint egy  finom, meleg, bolyhos karácsonyi takaró. Azt hiszem nem sokáig várok a következő résszel.

A könyvet köszönöm a Tilos az Á Kiadónak!

10/10

Bea

Karácsonyi ajándékfaktor: 14 éven felüli fiúknak és lányoknak  ideális ajándék.  New York, tinik, könyvek,  karácsony, szerelem, barátok, rokonok, szeretet, család és humor. Minden benne van, ami ezt a korosztályt érdekli. Vedd meg a barátnődnek, a barátodnak. De azt gondolom, hogy egy anyuka (mint pl. én), egy nagynéni vagy egy nagyszülő is jól szórakozhat a történeten, nem utolsósorban talán közelebb kerül ehhez a korosztályhoz, kicsit jobban megismerheti gondolataikat, érzéseiket.

2016. december 6., kedd

John J Muth: Zen üzenetek

Víztükre, az óriáspanda három testvér szomszédságába költözik. Tanulságos történeteket mesél a gyerekeknek. Edinek a szegény emberről, aki megajándékozott egy rablót. Miskának a gazdáról, ki tudta, hogy a szerencse nem mindig az, aminek látszik, Karinak pedig arról a szerzetesről, aki egy réges-régi teher súlyát cipelte.

A párás fényű akvarelleken és finom tusrajzokon John J Muth - és persze Víztükre, az óriáspanda - három klasszikus zen történetet elevenít fel, mert léteznek örökérvényű üzenetek, amelyektől nyugalom és szeretet költözik a szívünkbe. 

A japán zen szó egyszerűen elmélkedést jelent. A zenben Buddha tanításai mindig is mesterről tanítványra hagyományozódtak.
A buddhista meditáció gyakorlata a következő volt: egészen elcsendesedve ülni, miközben az elme tökéletesen éber, követni az először felmerülő gondolatot, majd azt elengedve az ébredő másikat, nem ragaszkodva egyikhez sem.
Ha belenézünk egy vízzel teli medencébe, és a víz nyugodt, megláthatjuk a tükröződő holdat. 
Ha a víz zavaros, a hold képe töredezett lesz, és szilánkokra szóródik. Így nehezebb meglátni, milyen a hold valójában. Elménk ugyanilyen. Amikor zavaros, nem a valóságot látjuk. Ebből  ered Víztükre neve is.

A könyv három gyerek és Víztükre, az óriáspanda megismerkedésének története. A három gyerek -külön-külön felkeresi az óriáspandát,  ő pedig mindegyikőjüknek mesél egy-egy történetet, ami igencsak tanulságos és elgondolkodtató. Ne a hagyományos értelemben vett mesét várjunk a történettől, hanem valami szokatlant, valami szépet és egyszerűt.

Nagyon különleges, harmóniát, békességet, szépséget sugárzó könyv. Már a címe is elárulja, hogy üzeneteket kapunk ebből a könyvből. Tanulságos, megrendítő üzeneteket, amelyek segíthetnek nekünk elgondolkodni, egyensúlyba kerülni önmagunkkal, meglátni, hogy a világ, az élet különleges, mindig lehet találni valami szépet, valami jót magunk körül.

Elég ha felnézünk a csillagos égre, a holdra, a habos felhőkre, érezzük bőrünkön a simogató nap melegét.
Lenézünk a földre, érezzük a fű puhaságát, dússágát, katicák és bogarak sürgését-forgását, méhek zümmögését, megcsodáljuk a virágok harsogó vagy szelíd színeit, szagoljuk illatukat, érezzük puhaságukat.
Körbeforgunk, magunkhoz öleljük a szellőt, hagyjuk hogy átjárjanak a természet kincsei, és érezzük, hogy milyen gazdagok is vagyunk. 

Örülünk a családunknak, megtanuljuk értékelni azt, amink van, elengedni, ami nem fontos, vigyázni arra, ami igen, és megtanuljuk kimutatni a szeretetünket. Félelmeinket elengedjük, az elképzeléseinket, álmainkat őrizzük és ápoljuk.

Nekem ezek a gondolatok jutottak eszembe a zenről, Víztükre történeteiről, miközben ezt a zenét hallgattam: 



Miután Titusz is elolvasta a könyvet, beszélgettünk róla. Érdekes, hogy ő 11 évesen hogyan látta ezeknek a történeteknek a tanulságait, és neki teljesen más lett a kedvence a három közül, mint nekem.  Nagyon szeretetreméltónak találta a hatalmas Víztükrét, azt mondta, hogy éppen azért olyan aranyos, mert ilyen nagy termetű. hozzá lehet bújni és jó puhának látszik. :)


Nyugalom árad a könyvből, bölcsesség a történetekből, az illusztrációk pedig derűt és finomságot sugároznak. Az illusztrációk nagyon szépen simulnak bele a történetbe, éppen olyan puhák és meleget sugárzók, mint a három testvér és az óriáspanda szerete és barátsága.


A könyvet köszönöm a Betűtészta Kiadónak!

10/10

Bea

Karácsonyi ajándékfaktor: Óvodáskorú gyerekektől, az általános iskolásokon át, én még középiskolásoknak is nyugodt szívvel ajánlom a könyvet. Ha pedig túllépünk a gyerekeken, akkor felnőtteknek is segítségére lehet abban, hogy megtalálják a szépet és a jót magukban és másokban, vagy legalábbis elkezdjék keresni azt, ami már távol került tőlük. 

2016. december 5., hétfő

Kepes András: Világkép

Bejrútban, Buenos Airesben és később Amerikában egy komcsi országból érkezett, vicces idegen srác voltam, itthoni kamasz barátaim szemében pedig a fura fiú, aki Beatles-számok helyett argentin szambákat penget a gitárján. Idegenben büszke magyar voltam, itthon pedig egyike azoknak, akik elhitték, hogy ez a Nyugat és Kelet között ingázó "Kompország" már Európa. Ahogy Ady írta száz éve. 
Azóta mintha Európa és a világ is egyre jobban ingázna. Keresné a helyét. Úgy éreztem, nekem is újra végig kell gondolnom mindazt, amit eddig életről és halálról, szeretetről és gyűlöletről, szerelemről és családról, hitről és rítusokról képzeltem. De még a hétköznapokról: evésről, ivásról, öltözködésről, lakókörnyezetünkről is. 

Humorral, könnyedén, nehogy megijesszem magam. Tudom, végső válaszok nincsenek, csak végső kérdések - ez a könyv is csupán amolyan szubjektív világpillanatkép.

Kepes Andrást nevéről nekem a minőség szó jut eszembe.  A 90-es években néztem a műsorait és kedveltem ezt a jól szituált, intelligens, mindenféle sallangoktól mentes férfiút, aki tartalmas, minőségi, érdekes és értékes műsorokat készített. 

Tetszik, hogy nem egy celeb, aki mindennap visszaköszön valamelyik pletykalap címoldaláról, hanem  egy olyan ember, aki tisztában van a saját értékeivel, saját tudásával, és szerényen, csendesen, hitelesen mesél nekünk önmagáról és a világról alkotott képéről, véleményéről. Nem akar senkit sem befolyásolni, egyszerűen csak elmondja, hogy ő mit érez bizonyos dolgokkal, helyzetekkel kapcsolatban, megvilágítja akár több nézőpontból is.

Olyan volt ezt a könyvet olvasni, mint egy kellemes, kiadós, mélyreható beszélgetés Kepes Andrással, mert miközben olvastam a gondolatait, véleményét, megfogalmaztam a saját magamét is. Ámulatba ejtett a Kepes András által elém tárt emberek, a világ sokszínűsége és sokszor bizony a rózsaszín szemüveget is hajlandó voltam levenni, hogy megvizsgáljak alaposan, másik oldalról, elfogulatlanul egy adott szituációt. Kicsit tanított engem, kicsit kikapcsolt, kicsit szórakoztatott, kicsit elgondolkodtatott.

Kepes András a maga nyugodtságával, szolídan mesél nekünk arról, hogyan látja a világot ma. Olvashatunk több országban eltöltött gyerekkoráról, ami hozzásegítette ahhoz, hogy egy másfajta, vagy esetleg többfajta perspektívából tudja nézni akár a menekülthelyzetet, akár a különböző kultúrák találkozásából adódó feszültségeket, vagy a gazdasági és egyéb válságokat. 

Nagyon érdekes, színes és sokrétű volt ez a könyv. Mintha nem lett volna egy szigorú rendszere, hanem egyik téma hozta a másikat, látszólag egy kötetlen mese- és véleményfolyam volt az egész, de azon sem nem lennék meglepődve, ha tudatosan lett volna ilyen spontán. 

Szerettem Kepes meséit, nosztalgikus hangulatba kerültem, amikor a világ különböző tájain élő népeknél töltött látogatásairól mesélt, ismét magával ragadtak a történetek, akárcsak egykor rég, és szinte észre sem vettem, hogy fogynak a lapok. Egyik oldalon még Japánban vendégeskedéséről olvashattam, a másik oldalon már Buenos Airesben jártam és arról olvastam, hogy Latin-Amerikában a romákat sokfelé magyaroknak hívják, természetesen megismerhettem ennek az anekdotáját is, de jártam zsidó esküvőn, arab esküvőn, indián esküvőn, meglátogattam az esőerdőben egy sámánt, megismertem Wayaman apót, voltam Mongóliában és még megszámlálhatatlanul sok helyen. 

Kultúrákat ismertem meg, családokat, szokásokat, ételeket, italokat, mindezt Kepes András szakértő, nagyon baráti, rokonszenves kalauzolása mellett, miközben megismertem egy kicsit őt magát is. 


Miközben megosztotta velünk élete tapasztalatait, utazásait, elénk tárta a világról alkotott képét, mindeközben ő is megvizsgálta önmagát, elmondta gyarlóságait. Érdemes megfontolnunk azon gondolatait (is), hogy az életben nem a versenyszellem, nem egymás legyőzése a fontos, nem ez viszi előre a világot, hanem a harmónia megtalálása, a kapuk, a hidak, az utak egymás felé, a közösen véghezvitt cselekedetek, a gyűlölködés nélküli élet. 

Nagyon szeretem Kepes András stílusát, humorát, szerénységét,  egy remek élmény volt ez a könyv, bátran ajánlom mindenkinek.

A könyvet köszönöm a Libri Kiadónak!

10/10 

Bea

Karácsonyi ajándékfaktor: Tökéletes karácsonyi ajándék férfiaknak, nőknek, fiataloknak, mindazoknak, akik szeretik Kepes Andrást, és azoknak is, akiknek nem ismerjük regények, olvasás terén annyira az ízlését, mert egy ilyen könyvvel nem nyúlhatunk mellé.